Tokaji borvidék

Nem csak manapság jut eszébe az utazóknak, hogy ellátogassanak Tokajba, a borvidék névadó településére, hiszen már a 18. században is sokan keresték fel, hogy lássák, hol és hogyan is készül a világhírű bor.

A tokaji nemes nedűkről nem is kell sok szót ejteni, hiszen ki ne ismerné a mámorítóan édes többputtonyos aszút, az egyedülálló szamorodnit, az illatos furmintot és sárgamuskotály borokat?

Szakemberek szerint számtalan körülmény szerencsés egybeesése eredményezi a borok különleges zamatát. Kell hozzá az itt található kivételesen gazdag vulkanikus talaj, a kedvező fekvésű lejtők, a Tisza és a Bodrog folyók keltette őszi, párás reggelek, az itt növő tölgyfákból készült hordók, a nemes penésszel borított kőpincék, valamint a borkészítők szakértelme, és máris kész a tokaji, a „királyok bora, a borok királya”.

A vidéken évszázadok során különböző népcsoportok, örmények, zsidók, svábok, lengyelek, görögök telepedtek le, akik vallásukkal, építőművészetükkel, hagyományaikkal gazdagították a térséget. Így ma az évszázados pincék, a régi épületek, a kiváló borok és a festői táj együttese ritkán tapasztalható, kivételes élményt nyújt az idelátogatóknak. Ezekkel az értékekkel érdemelte ki a 27 települést, központjában Tokaj városával, magában foglaló Tokaj-hegyaljai borvidék a világörökségi címet.

Tokaj városa a 19. században nyerte el mai arculatát, ekkor épültek a görög kereskedők házai a mai Kossuth tér környékén, amelyek kapuján ma is látható a kereskedők emblémája. Ekkor készültek el a Kossuth tér palotái és az Arany Sas Fogadó, hogy aztán majd a 20. század elején a római katolikus templommal kiegészülve önállóteret alkossanak. A város különlegessége a 19. század végén épült Zsinagóga, ma kulturális és konferenciaközpont, valamint a Patkó-bánya, amely lenyűgöző szabadtéri előadásoknak ad otthont. A kisváros leghíresebb építményei a pincék. A mai belváros alatt húzódó pincerendszer többszáz éves, egyes pincéiben már a 15•16. században is bort tároltak. Ezek közül is kiemelkedő a város főterén található Rákóczi-pince, amelyben a hagyomány szerint Szapolyai Jánost 1526-ban királlyá választották.

A térség települései közül Tokajnak a legjelentősebbek a borkultuszhoz kapcsolódó hagyományai. Már a 18. században is dínom-dánommal és bálokkal ünnepelték a szüretet, a 19. század elejétől fogva pedig a környékbeli diákság bordalokat énekelve, Bacchus szobrát kísérve vonult fel Tokaj utcáin. Ebből a hagyományból alakult ki a szüreti felvonulás, amely mára több százezer vendéget csalogat a városba évről évre.

A borvidék szőlőhegyeire települtek a nagy pincészetek, mint a Tokaj Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet, a Tokaj Hétszőlő, a Tokaj Oremus Szőlőbirtok és Pincészet és a Tokaj Kereskedőház, amelyek ötvözik a modern borászati technológiákat a hagyományos módszerekkel. A környékre jellemzőek a kis családi pincék, ahol az ősöktől tanult eljárásokkal készítik az aszúborokat. A szőlőhegyek rejtette települések a pincéik mellett további érdekességekkel vonzzák a kíváncsi utazót.